A probléma legfőbb megoldása az egyéni odafigyelésen alapulva abban rejlik, hogy – osztálytermi szinten – eljutottak a Maslow piramis csúcsára, az önmegvalósítás igényéhez. A biztonság, a védelem, a szeretet, az összetartozás valamint az önbecsülés együttesen vezet idáig, általa teljesedik ki egy olyan tantermi környezet, amelyben lehetőségek és tehetségek születnek.
A film igaz történetet alapján készült
Az első gondolat, ami megfogalmazódott bennem a film kapcsán, hogy “A hiba nem az Ön készülékében van.”, mármint nem a gyerekekében. Egyszerű példával élve, nézzük a Maslow piramist: a fiziológiai szükségletek, mint a levegő, a víz, az élet és a biztonságérzet alapját képezik a létezésnek, megoldása nélkül nincs figyelem, tanulás, kreativitás pedig pláne. Ha a diák az életéért küzd, ha félelemben él az iskolán kívül, kérdéseit megfogalmazni nem tudja, választ éppen ezért nem várhat, akkor nem tud kilépni az osztályteremben sem a saját valóságából. Ez az ő hibájuk? Adott két tanárnő. A vezető, vagy rangidős tanárnő szerint a hiba a gyermekben keresendő, de azért semmit nem tesz, hogy meg is találja. Egyszerűen rásüti a „problémás” bélyeget. Sőt, mindjárt ki is terjeszti az egész osztályra. A vezető tanárnő esetében a MIT tanítunk, kérdés kerül előtérbe. Nem is igazán figyelve arra, hogy egyáltalán megvalósul-e valamiféle tanulás. Titkon várja, hogy kiessen az osztály, maradjanak el a diákok, addig pedig éljük túl a közösen töltött időt. A saját maga által felállított és megfogalmazott sztereotípiák mentén tekint a diákok helyett, azok halmazára, egyéni figyelem és támogatás nélkül. Önmotivációja az órák „túlélése”, amely érdekes hasonlóságot mutat, a diákok napi küzdelmeinek motivációjával, melyben egyikük sem talál, ebben a környezetben megoldást.
A másik tanárnő, a főszereplő (Erin Gruell), a diákok oldaláról közelít a probléma gyökeréhez. A célja, hogy felfedje saját kudarcának okát. Egyéni figyelmet szentel és áldoz minden hallgatóra. Mély társadalmi problémákkal szembesül, melyek túlnőnek ugyan az iskolai szinten, de keresi a megoldást, miként nyújthat támogatást a kirekesztettségből való kitöréshez. Egyéni napló vezetését tárja a diákok elé, melyben mindenki a saját történetét írja. A diákok személyes problémáikat fogalmazhatják meg, ezáltal személyiségük egy darabját is az iskola részévé teszik. A történet írás során mellesleg fejlődik az íráskészség, a fogalmazás, az értő olvasás és a szövegértés is. A naplóban megfogalmazott személyes történetekből „The Freedom Writers Diary” címmel könyv születik, amely bizonyítéka az egyéni figyelem által megvalósuló a pedagógiai sikernek. Aki képes ugyanis saját élettörténetét, belső lényét a társadalom számára nyitott könyvként átadni, az hisz önmagában, mert önmagát mutatja és bízik a társadalomban. Az egyéni figyelem persze minkét oldalról megfigyelhető, mert a tanárnő kiinduló motivációját éppen az adja, hogy ő miért vall kudarcot. Jó pedagógus és sikeres tanár szeretne lenni, bizonyítva magának és családjának.
Már a 20. század elején megfogalmazásra került a hallgatás és leckefelmondás oktatásának kritikája, mely helyett a cselekvő és választó ember, mint szabad individuum kerül előtérbe. Az „iskola, maga az élet” – fogalmazza meg Dewey1. A jövőre nevelés, pedig nem adott helyzet „felolvasásán” keresztül valósulhat meg, mert egyáltalán nem tudjuk milyen helyzetek adónak majd a jövőben. A 21. században talán még igazabbak ezek a szavak, főleg ha abból indulunk ki, hogy a ma legnépszerűbb szakmák 2007-ben még nem is léteztek. A cselekvő ember, az ismeretszerzést tanulja, mert adott szituációkban magának kell hasznosítható tudást szereznie.
A probléma legfőbb megoldása az egyéni odafigyelésen alapulva abban rejlik, hogy – osztálytermi szinten eljutottak a Maslow piramis csúcsára, az önmegvalósítás igényéhez, amely egyben a fejlődés feltétele is. A biztonság, a védelem, a szeretet, az összetartozás valamint az önbecsülés együttesen vezet idáig, általa kiteljesedik egy olyan tantermi környezet, amelyben lehetőségek és tehetségek születnek.
Jó szívvel ajánlom a filmet a szórakozás mellett azért, miként lehet kis lépéseket tenni a sztereotipizálás ellen az egyéni intrinzik motivációk mentén.
Szerző: Szennai Dóra
